Marosvásárhelyen – mint Sebestyén-Spielmann Mihály történész, író a Székelyhonnak elmondta – már az 1930-as években felmerült az ötlet, hogy a főtéren felszámolják a piacteret és sétálóövezetet alakítsanak ki. Csiszár Lajos építész javaslatát azonban akkor nem fogadták meg.
A piacteret az 1950-es évek elején költöztették el, és 53-ban állították fel a négy békát tartalmazó, nagy méretű szökőkutat.
A békákat Papp János keramikus készítette. Bár azt szerették volna, hogy vízköpő békák legyenek, ez nem így történt, de a békás szökőkút azért attrakció volt. Az Avram Iancu-szobor felállítása előtt, az 1970-es évek végén bontották le, darabjai ismeretlen helyre kerültek.
A régi képeslapokon jól látszik, hogy a békák a szökőkút közepén trónoltak, köveken, körbe, középen spriccel a víz, amely a békák alatt levő vízfelületet gyarapítja, és pár sor virág díszíti a kutat.
A főtéren volt még egy kisebb békás szökőkút, a jelenlegi polgármesteri hivatal szomszédságában, ahol most az Emil Dandea-szobor áll.
Ez utóbbi békák gipszből vagy cementből készültek, és kisebb méretűek voltak.
Mint a marosvásárhelyi állatkert igazgatójától, Szánthó Jánostól megtudtuk: az állatkertben felállított béka öntöttvasból készült, és ez az egy darab jutott hozzájuk.
Miután felkerült az állatkert közösségi oldalára a békás szökőkút fotója, egy követő jelezte, hogy édesapja öntötte azokat Szentegyházán.
„Fontosnak tartjuk a múlt emlékeit ápolni, az örökséget megőrizni, ezért is állítottuk fel az egykori békás szökőkút megmaradt részét az állatkertben. Adatokat gyűjtünk, hogy pontosan tudjuk dokumentálni a darabok eredetét és a szökőkút történetét” – fejtette ki az igazgató.
Addig is, amíg kerek lesz a békás szökőkút története, ha az állatkertben járunk, érdemes megnézni a megmaradt, megmentett darabot a madárház szomszédságában.