A megemlékezés helyszíne a korábbi években a temetőben felállított emlékművek között zajlott, maroknyi, főként idős résztvevő hallgatta a politikusok beszédeit. Most ez teljesen más volt.
A város főterén több száz gyergyószentmiklósi lehetett a részese egy megható, és mégis könnyedebb hangvételű közösségi eseménynek.
A megemlékezésre fáklyás felvonulással érkeztek a résztvevők. A fiatalok ’56-os jelszavakat tartalmazó táblákkal és molinókkal vonultak. Vagyis nem csak azért jöttek, hogy egy rendezvény közönségének létszámát gyarapítsák, hanem ők is aktív részesei voltak az ünnepségnek. Ez volt a szervezők – Gyergyószentmiklós önkormányzata és a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ – egyik legfontosabb célja: „a jövő nemzedék bevezetése az emlékezés örökségébe.”
A főtéri műsorban énekelt a Grádics református kórus, Bartalis Lajos és Dénes Géza szavalatai hangzottak el, Balázs Helga és zenekara is fellépett. A műsorvezető, Fórika Krisztina beszédéből kiderült, hogy a megemlékezés előkészületeibe idén a város tanintézményeit is bevonták.
A pedagógusokat arra kérték, hogy diákjaikkal együtt készítsenek transzparenseket, zászlókat az ’56-os hősök tiszteletére.
A Fogarasy Mihály Szakközépiskola diákjai különösen aktívan kapcsolódtak be a kezdeményezésbe – tanáruk, Portik Zsolt vezetésével a készülés folyamatáról kisfilmet is készítettek, amellyel másokat is a részvételre buzdítottak.
A történelemtanárt az ünnepségen az 1956-os események ismertetésére kérték fel, ám ő tanítványai élményeiről, az emlékezés személyes erejéről beszélt.
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere ünnepi beszédében felidézte a forradalom gyergyószentmiklósi áldozatait, azokat, akik börtönt szenvedtek a magyar szabadság ügye mellett.
„A ma itt látható plakátfeliratok élő kapcsolatot teremtenek a történelemmel, feladatunk, hogy ezt a hagyatékot megőrizzük és továbbadjuk.
– reflektált az idei kezdeményezésre utalva.
Az ünnepség zárásaként a történelmi egyházak képviselői – Hölgyes Pál Zsolt római katolikus főesperes-plébános, Mátyás István református lelkipásztor és Lőrinczi Alpár János unitárius lelkész – osztották meg gondolataikat, közösen hajtva fejet a hősök emléke előtt.