Először a tévéképernyőn az RTL Klub Házasodna a gazda című társkereső műsorában láthattuk a nyár végén a csíkszenttamási Bács Elődöt, Sándor Alfonz gazda segítőjeként.
Mivel jó kapcsolatokat alakított ki a műsor munkatársaival, így Előd lehetőséget kapott arra, hogy boltosként részt vegyen az elmúlt hónapban a kereskedelmi tévécsatorna egy másik műsorában, a Celeb vagyok, ments ki innen! című realityben. A felcsíki fiatal vállalkozása magyarországiak számára szervez székelyföldi túrákat, és tevékenységének népszerűsítése érdekében vállalta a szereplést a műsorokban.
A 25 éves Bács Előd szeptemberben kapta a hívást, hogy csatlakozzon a Celeb vagyok, ments ki innen! műsorhoz, amelyet az idei évadban egy kolumbiai Rio Claro Nemzeti Parkban forgattak.
Mivel barátai, barátnője is támogatták, hogy menjen, így október 10-én repülőre ült, hogy ne hagyjon ki egy ilyen lehetőséget. Tizenöt órányi repülés után érkezett meg Bogotába, Kolumbia fővárosába, ahonnan hosszú buszos utazás következett Medellin felé, amelynek közelében található a nemzeti park, ahol kijelölték a forgatás helyszínét.
– fogalmazott Bács Előd. Hozzátette, nagy élmény volt számára megismerni a világ eme másik felét. A dzsungel, az esőerdő sokszínűsége őt is lenyűgözte, és a helyiek barátságossága is. „Irtó jókedvűek, lazák a helyiek. Emellett elég életrevalók is, lehet azért, mert egy szegényebb országban élnek, ahol vagy jól focizol, vagy szép vagy, ha jobb életet akarsz. Nem depressziósak, sőt ellenkezőleg, nagyon jól tudnak mulatni, táncolni, salsázni” – mesélte. Tőle tudjuk, hogy a nemzeti park határain fegyveres őrök vigyázták az ottlétüket, nem is vették jó néven, hogy a stáb tagjaival néha éjjelente bementek a városba belekóstolni a helyi életbe.
„Szinte mindenkinek tetoválása van, sokukon kereszt-tetoválást láthattunk, gondolom azért, mert vallásosak. Többségük a spanyolon kívül más nyelvet nem beszél, így Google-fordítóval próbáltunk értekezni, csakhogy néhányan olvasni sem tudtak, így néha nehezen ment velük a kommunikáció, de nagyon barátságosak voltak” – osztotta meg a tapasztalatait a helyiekkel.
A dzsungel sokszínűsége nemcsak a lenyűgöző növények sokféleségét jelentette, hanem otthont nyújtott számtalan izgő-mozgó állatnak, ízeltlábúnak, bogárnak, madárnak, kétéltűnek.
– mesélte a csíkszéki fiatal. Majd tréfásan megjegyezte, tarantulát akkorát látott, amelyik a juhot megfogná.
„Rendesen hallottam a lépteit, amikor kijött az ágyam alól s végigvonult a szobán. Jó na, egy kicsit lehet túloztam, de jó nagy volt” – fogalmazott. A veszélyes állatok többsége csak akkor okozhat gondot, ha rálép az ember, ezért sötétben lámpával ajánlott közlekedni, ő is a dzsungel ösvényén a szállásáig minden lépésére odafigyelt.
Az egy hónapos kolumbiai tartozódása alatt a legnehezebben az ottani klímát viselte. Mint mesélte, ahol voltak, ott nagyon párás, meleg volt a levegő, 30 Celsius-fok körüli értékkel nappal, 22–25 fok körüli hőmérséklettel éjszaka. „Izzasztó volt nagyon, és hiába esett az eső minden este, az is meleg volt, nem hűtötte le a levegőt, a levegő nem mozgott” – jegyezte meg. Rákérdeztünk a helyi ételekre is, hogyan ízlettek számára, erre viccesen azt válaszolta, hogy
finom ételekkel kínálták, de azért annyira elege lett a sok rizsből, hogy amint hazaért, malacot vágtak.
„Nagyon meg kellene tanítani nekik, hogyan készül egy jó pörkölt” – tette hozzá viccesen. A nagy hőségben a csíki hideg is hiányzott neki. „Aztán meg is kaptam a hideg időt, amint hazaértem november 10-én” – mondta. A dél-amerikai kontinensről, a világ másik feléből két napig tartott a hosszú út. „Nem bántam meg, hogy elmentem, rengeteg élménnyel gazdagodtam” – osztotta meg.