Gál Enikő ötvennyolc évesen úszta át a Balatont – minden pillanatát élvezte

Nemrég tért haza Gál Enikő, aki 58 évesen úszta át a Balatont közel 10 ezer résztvevővel együtt Magyarország népszerű nyíltvízi úszóeseményén, öt kilométernél hosszabb távot téve meg a vízen.

– osztotta meg Gál Enikő a Székelyhonnal, hogy miért is vágott bele ebbe a kalandba.

Mint mesélte, Zsögödfürdőn és a Szeredai-fürdőn tanult meg úszni. Miután megnyílt a város uszodája, a Csíki Csobbanó, időközönként oda is eljárt úszni. „Ahogy elhatároztam, hogy részt veszek a balatoni átúszáson, rendszeresen elkezdtem az uszodába járni” – mondta. Enikőnek egyik ismerőse javasolta, hogy ehhez meg kell tanulnia a gyorsúszást is. Kezdetben saját maga próbálkozott ennek elsajátításával, de végül inkább keresett egy úszásoktatót.

– jegyezte meg. Az edzéseket tavaly októberben kezdte el Balázs Simon úszásoktatóval.

Számos akadályba ütközött a felkészülés során. Először a füle gyulladt be, majd az orra, így a fül-orr-gégészeti osztályra került. Azért aggódott, hogy az orvos eltiltja az úszástól. Majd begyulladt válla is, egy masszőrnek időnként helyre kellett tennie. Ezután allergiás tünetei jelentkeztek a medence vízétől, vagy a víz tisztítására használt szertől. Ezért

úgy tudta csak folytatni az edzéseket, hogy orrcsipesszel és légzőpipával úszott, hogy a szájába, orrába ne kerülhessen víz.

Ahogy Gál Enikő mesélte, a nagy esemény előtt egy nappal érkeztek meg Magyarországra. Eleinte úgy volt, hogy szombaton tartják a versenyt, de az időjárási viszonyok miatt vasárnapra halasztották.

– mesélte.

A verseny előtt kissé elbizonytalanodott a Balaton hullámzása miatt, és azért mert lehűlt az idő, és ő otthon hagyta a neoprén anyagú felszerelését. Aztán az is megfordult a fejében, hogy kacsalábbal ússzon.

– magyarázta. Reggel hétkor állt rajthoz Révfülöpnél, kacsaláb nélkül, orrcsipesszel és légzőpipával. Mint mesélte, a szervezés nagyon gördülékenyen ment. Vele együtt több ezren ugrottak a Balatonba, hogy átússzák.

Az első kétszáz méter után az egyik hajónál megállt, hogy megigazítsa az úszószemüvegét, és ekkor majdnem leejtette az orrcsipeszét, ezért elhatározta, hogy többé nem áll meg sehol, mert félő volt, hogy nem tudja majd folytatni az orrcsipesz és pipa nélkül.

Így alig emelve ki a fejét a vízből, megtette a több mint öt kilométeres távot. Még az is lehet, hogy hat kilométernél is többet úszott, ritkán nézett fel, ezért cikk-cakkban haladt. Három órán át tartott az útja, amit lassú tempójú úszással tett meg.

„Egyik ismerősöm mesélte, hogy a csíkszeredai Zengő-térben tartott előadást Berecz András. Azt a mesét mondta el, amikor a székely bácsi az orosz fogságból megszökik, és elérnek a Volgáig, és az idézőjelben csak hat kilométer széles. Kérdik tőle, hogy tud-e úszni? Erre mondja a székely bácsi, hogy nem. Azt válaszolták neki: ne törődj vele, mire átérsz, megtanulsz, és ez könnyű, mert az egyik kezedet teszed előre, és addig a másik pihen. Miközben úsztam sokszor ez jutott eszembe, hogy most pihenek, vagy úszok? Kellett gondolkodjak ezen” – emlékezett vissza kacagva Gál Enikő.

Hozzátette: annyira jó élmény volt számára az úszás, hogy végig a hála érzése töltötte el. A vízben egyszer sem jutott eszébe, hogy feladja, az edzője fizikailag nagyon erősen felkészítette.

A vízben jött rá, hogy mennyire szerencsés, hogy mennyi támogatást kapott, hogy mennyire odafigyeltek rá. A családja, a barátai végig segítették, támogatták már a felkészülés ideje alatt is.

„Ha valaki valamit akar, akkor biztos, hogy jó munkával eléri, nagyon nagy utána az öröm benne, mert akkor jön rá, hogy mennyi jó ember veszi körül, mennyi jó barátja van.” Az utolsó kétszáz méteren a Balaton mélysége alig fél méteres, ő viszont még ott is úszott, és egyszer csak azt vette észre, hogy körülötte mindenki gyalogol, akkor állt fel ő is, és ment ki a partra, a végcélhoz, Balatonbogláron.

– fogalmazott a szép teljesítményt maga mögött tudó Gál Enikő.

Amikor kiért a partra és érmet akasztottak a nyakába, a családja és barátai hatalmas üdvrivalgással fogadták.

– mesélte. Hozzátette: amikor hazaértek, itthon a szomszédok is ünnepi asztallal fogadták, sokan gratuláltak neki. „Mi nagyon tudunk székelyek örülni, jó élmény volt ez az egész” – foglalta össze.