{L1}
Felcsíki és alcsíki terepszemlénken több gazdával is szóba elegyedtünk a szántóföldeken. Bíró István egy tucatnyi pityókaszedő munkáját irányította saját területén, kérdésünkre pedig, miszerint mennyire nehéz munkaerőt találni erre az őszi munkára, lehangoló választ adott.
– magyarázta a férfi. Rámutatott, a településen, ahol laknak, több helyen is keresik a szedőket háztáji gazdálkodók, de csak züllött emberek jelentkeznek, akik inkább hátráltatnak, mint segítenének a munkában.
Egy másik férfi is hasonló tapasztalatokról számolt be. Neki szerencséje volt, ugyanis két területről is volt betakarítani való pityókája, és mindkét helyre jöttek a segítségek, de igyekezett is meghálálni nekik.
– fejtette ki, aki szerint az elmúlt években sokkal többen vállaltak külföldön munkát, így a fizikai munkaerőre alkalmas emberek száma mindenhol látványosan lecsökkent.
A Székelyhon kérdésére, miszerint a gépesítés mennyivel könnyítené meg a munkáját, azt válaszolta, a szomszédjában nagyipari mennyiségben gépekkel takarítják be a pityókát, de szerinte több a kár, mint a haszon. „A gép nem tesz különbséget a földdarab, a kő és a pityóka között. Az udvar hátsó része csak földdel van tele, olyan sokat felszed a gép. Nem mellékesen a rossz és az elvágott pityókát is felszedi. Sok az utólagos munka, és egy idő után a föld is kisoványodik, tönkremegy” – hívta fel a figyelmet, egyértelműen elutasítva a gépesítést ezen a téren.
A csíki térségben meglátása szerint kelendő idén a pityóka, 1–1,5 lej között értékesítik kilóját.
László György gyergyószéki mezőgazdász idén 14 hektáron ültetett krumplit. Mint mondta, az utóbbi években nem igazán alakult úgy az ára a burgonyának, hogy arra építeni lehessen hosszútávon is. „Nagyon ingadozó volt az árfolyama. Amikor becsületes, verejtékes munkával megdolgoztunk érte, akkor is ritka volt, hogy 1,3–1,5 lejnél drágábban el tudtuk volna adni kilóját. Máskor pedig szó szerint banikért vitték csak el” – panaszkodott az elmúlt évekre. Ezért is szánta rá magát a gépesítésre és az ipari mennyiségre, így
már második éve az egyik nagy romániai krumplifeldolgozónak termel, és krumpliszedő géppel dolgozik.
Rámutatott, így sokkal kevesebb ideje jut más mezőgazdasági tevékenységre – gabonából például csak annyit ültet, amennyi a háztáji állatoknak szükséges –, ellenben nincs gondja a napszámosokra. „Azelőtt még a környező településekről is eljöttek napszámosnak, máskor Maros és Beszterce megyékből voltak munkásaim.
És itt az egyszerű emberekről beszélek” – láttatta a helyzetet. Mint kiderült, azok vannak a legnagyobb bajban, akik a saját fogyasztás mellett épp annyival termelnek többet, hogy legyen legalább egy minimális bevételük. „Egyszerűen nincs, akit hívni. Ellátás, napi száz lej a szedőknek, százötven a rakodómunkásoknak, ha kell, még pityókát is vihet, de így sincs szinte senki” – összegezte, megemlítve, legtöbbször ismerősökre, szomszédokra, barátokra tudnak hagyatkozni a termelők.
Több, internetes hirdetésekkel foglalkozó portálon keresgélve is bukkantunk krumpliszedőgépekre. Az egy- vagy kétsoros, illetve a szedési sebesség mértékétől függő berendezések használtan 2500 eurótól 8000 euróig terjednek, egy új gép ára pedig a 30 ezer eurót is elérheti.