Muzsikusok és hat jeles személyiség kedvenc étele fogadta azokat, akik hétfőn részt vettek a farkaslaki Kotyogó étterem által másodjára megszervezett Írók hete elnevezésű rendezvény megnyitóján. A tavalyhoz képest némileg megváltoztatott fogásokat Balázs Hunor és Bándi Domokos helyi séfek mutatták be, elárulva azt is, hogy
a régi ízeket elevenítik fel, némileg újragondolva a kornak megfelelő „köntösbe öltöztetve.”
A menüben elsőként Tamási Áron egyik kedvence, a farkaslaki módra elkészített bableves szerepel, illetve az általa szintén kedvelt kürtőskalács. A Petőfi Sándor által gyakran fogyasztott ételek közül a gulyásleves került fel az étlapra, de emellett lehet rendelni Móra Ferenc kedvencét, a fokhagymás rostélyost vagy éppen a Csurka Istvánét a növendékből készült erőlevest a roston sült bélszín szeletekkel párosítva.
Idén újdonságként két román írótól is inspirálódtak a szakácsok, így a Gelu Păteanu által fenségesnek nevezett csirkepaprikást és a Tudor Arghezi étkezéseinél szinte elmaradhatatlan sült túrófánkot (papanaș) is meg lehet kóstolni.
„Mi farkaslakiak nagyon sok hálával tartozunk Tamási Áronnak, hogy bemutatta településünket a nagyvilágnak. A vasárnapig tartó rendezvényünk is egy tisztelgés előtte és a többi irodalmár előtt” – fogalmazott Fancsali János, az étterem menedzsere. Mint mondta:
annak idején az írók is „szerettek élni,” jókat enni és szórakozni, ezért is gondoltak arra, hogy a kort felidézendő muzsikusokat hívnak meg az eseményre.
Arra is kitért, hogy mostanra munkaközösségük megértette, hogy a turisták élményekért érkeznek a településre, ebben szeretnének nekik segíteni. Igyekeznek rövid, ám gyakran változtatott menüsort biztosítani vendégeiknek.
Hadnagy Jolán, a Tamási Áron Művelődési Egyesület elnöke kijelentette, hogy ahogyan a nagy írók tették,
ma is hirdetni kell az élet szeretetét: a szép szavak mellett ezt a jó ízek segítségével is meg lehet tenni.
Külön örül annak, hogy román írók kedvencei is megjelentek az étlapon, hiszen ez megegyezik Tamási Áron gondolataival, aki szerint azt kell mindig keresni, ami összeköt bennünket.