– Székelyföldön viszonylag keveset hallani Szent Kamillról, a rend alapítóról. Ha néhány mondatban összefoglalná a tudnivalókat, azt megköszönnénk.
– Szent Kamill 1550-ban született az olaszországi Bucchianicoban és egy olyan században élt, amikor a társadalmi, illetve az egészségügyi helyzet nehéz volt. Akkor volt a nagy pestisjárvány Európában. Szent Kamill családjának sem volt könnyű élete, édesapja katona volt, korán árvaságra jut, 14 éves, amikor meghal az édesanyja, 18, amikor édesapját is elveszíti, teljesen egyedül marad. Nem szeret tanulni, édesapja példáját követve katona lesz, 25 éves koráig a seregben szolgál. Egy nehezen gyógyuló seb lesz a lábán, többek között a Szent Jakab kórházban gyógyul, de másokat is gondoz.
Megtér és megváltoztatja az életét, az addig függőségekben élő katonaember Istenhez fordul, fölismeri élethivatását, hogy a betegeket szolgálja és a betegekben szolgálja magát Krisztus.
Így dönt arról, hogy az Isten szeretetének a jele szeretne lenni, és az édesanyja álma szerint, egy vörös keresztet választ jelként a szerzetesek habitusára, ezért lesz a Betegek Szolgái szerzetesrend rendi ruháján, a keblükön a vörös kereszt (amikor Henri Dunant 300 évvel később megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet, ezt a jelet vette át).
A klasszikus szerzetesfogadalom mellett, ami a tisztaság, az engedelmesség és a szegénység, a Szent Kamill által alapított rendhez tartozók a betegek szolgálatát is megfogadják, akár életük kockáztatása árán is.
Magyarországon 1789-ig voltak Győrön kamilliánus szerzetesek, pár száz évvel később, 1995-ben alapított egy osztrák atya, Anton Gots Nyíregyházán kolostort, és ott a betegek, szenvedők, szegények, hajléktalanok szolgálatát vállalta föl.
Többnyire kórházlelkészekként szolgálunk, de Nyíregyházán hozzánk tartozik a Szent Kamill Rehabilitációs Központ, ahol az értelmi sérült fiatalok együtt élnek a kamilliánus atyákkal, a kamilliánus közösséggel. A kamilliánus rend mottója, a Lukács evangéliumból: „Gyógyítsátok meg a betegeket és hirdessétek az evangéliumot!”
– Kicsit meséljen a kamilliánus családokról, amelyekből Erdélyben is van.
– Amikor Szent Kamill megtért és rádöbbent arra, hogy neki a betegek mellett van a helye, akkor ő nem is kolostorban gondolkodott, és nem is szerzetes atyákban, hanem közösségben, családokban, akik segítenek, ápolják a pestisjárvány idején az embereket, gondozzák a hátrahagyottakat.
Azt is mondhatnánk, hogy a kamilliánus családok korábban voltak, mint maga a szerzetesrend. A kamilliánus családok a világban, családi életet élő személyek, akik úgy érzik, hogy közel áll hozzájuk a kamilliánus lelkiség és ennek fényében szeretnének élni, a családban, a munkahelyen.
Önkéntesen vállalják a beteglátogatást a kórházakban, az idősek otthonában, magánházaknál, és van olyan kamilliánus család is a világban, akik saját maguk szociális intézményt tartanak fent.
Magyarországon, a Kárpát-medencében az elmúlt 30 évben több száz ember vállalta ezt a küldetést, kis közösségeket alkottak, az úgynevezett családokat, akik rendszeresen találkoznak, segítenek a helyi plébániáknak. Azt szoktuk mondani, hogy a plébános atyák meghosszabbított kezei, például
elmehetnek első pénteken betegekhez, hogy lelkileg fölkészítsék a betegeket, vagy segítenek a szegényeken.
Igen, hát igazából azt is mondhatom, hogy én a kamillánus családok által kerültem kapcsolatba magával a szerzetesrenddel. Csíkszentdomokoson, szülőfalumban van a világon egyedülálló gyermek kamilliánus család.
– A rendalapító Szent Kamill és a kamilliánus családok után kérem meséljen egy kicsit önmagáról.
– Rendtartó székely faluban, Csíkszentdomokoson születtem és nőttem fel, és ezt az értéket, a rendtartó közösség kincseit csak akkor ismeri fel az ember, amikor elkerül otthonról. Szüleimtől és a helyi közösségtől tanultam meg templomba járni, Istennel kapcsolatot tartani és
Gyergyószentmiklóson érettségiztem, utána a helyi iskolakönyvtárban voltam könyvtáros. Nemes Ödön jezsuita atya mindig azt mondta, hogy a szívünkben lévő mély, őszinte, tiszta vágyak nem állnak messze Isten akaratától, és figyeljek ezekre a vágyakra. Isten megmutatja az utam, így jutottam el a szerzetességig, és Isten kegyelméből köteleződtem el egy konkrét szerzetesi közösséghez, a kamilliánusokhoz.
– Az idei csíksomlyói búcsú szónoka lesz. Hogyan készül erre a szolgálatra?
– A csíksomlyói kegyhely a lelkemnek a szülőföldje. A szülőföldhöz hozzátartozik a szüleim háza, a szülőfalum és a csíksomlyói kegyhely is. A mai napig, amikor hazamegyek szülőfalumba, mindig ellátogatok Csíksomlyóra is.
Most arra kért meg a ferences közösség, hogy tegyek tanúságot a hitemről, a reményemről, a gyermeki Mária-tiszteletemről. Természetesen van benne egy izgalom, kihívás, felelősség, felelősségtudat, hiszen ebben az összekuszálódott, békétlen világban tanúságtévőkre van szükség, akik irányt mutatnak.
és ezt a gyermeki bizalmat, belső bizonyosságot akarom megosztani, hiszen sohasem lehet arról hallani, hogy Mária valakit magára hagyott, aki segítségért hozzá folyamodott.
A készülődés során van bennem izgalom, mint mindenkiben, de bizalom is, hiszen Csíksomlyón ott lesz Mária, aki mint egy igazi édesanya, majd biztat engem, mintegy súgóként mondja, hogy „menni fog ez, én veled vagyok”. Csíksomlyón a nyeregben, ott lesz a Szűzanya a szívemben, ott lesz a Szentlélek segítsége, hogy minden zarándokhoz eljusson az Istenre való hagyatkozásnak a kegyelme.