Székelyföld több településéről érkeztek a székek képviselői vasárnap este Marosvásárhelyre, a Kultúrpalotába, ahol a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a madéfalvi veszedelem évfordulója alkalmából tartott megemlékezést.
Mint korábban Izsák Balázs, az SZNT elnöke elmondta:
fontosnak tartják, hogy Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában is emlékezzenek és emlékeztessenek, hangsúlyozva, hogy Marosvásárhely most is szerves része Székelyföldnek.
Az estet a csíksomlyói kegytemplom és a marosvásárhelyi vártemplom haragjának hangja és Ötvös József nyugalmazott református lelkész rövid igemagyarázata nyitotta meg.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntőbeszédében tolmácsolta Szili Katalin volt házelnök, miniszteri biztoss üdvözletét, aki betegség miatt nem tudott részt venni a megemlékezésen. Az államtitkár arról beszélt, hogy
ő is bukovinai székely, annak a közösségnek a tagja, amelyet érintett a madéfalvi veszedelem.
Nagyszülei sokat meséltek azokról a településekről, amelyeket az elmenekült székelyeket alapítottak Bukovinában. „Ma a 260. évforduló van a megemlékezés középpontjában, de fontos tudni, hogy mi vezetett ide. Népünk történelmét, gerincességét alaposan próbára tették az 1764-et megelőző évek. A bécsi központosító és egységesítő törekvések a helyi közösségek évszázados autonómiájának és szokásainak felszámolásával fenyegettek. A székelyek túlnyomó többsége eltökélt volt abban, hogy nem veszik fel az idegen fegyvereket, mindez gátat vetett a birodalmi törekvéseknek. Minderre a habsburgok megfélemlítéssel tudtak válaszolni.
– részletezte Potápi.
Az államtitkár arra is kitért, hogy a székelyek soha nem voltak elutasítók másokkal szemben, befogadták azokat, akik békével érkeztek a közösségekbe és beilleszkedtek. A befogadás és a beilleszkedés nem jelenti önmagunk feladását. Kiemelte: 2024. az együttműködő nemzet éve a nemzetpolitikában. Mint fogalmazott,
a romániai, erdélyi választások történetében is együttműködésre van szükség, ez az együttműködés kell megvalósuljon helyi, megyei és országos szinten.
Potápi Árpád arra kérte a Székely Nemzeti Tanács képviselőit, hogy támogassák az együttműködést.
Hangulatos és információdús volt az a beszélgetés, amelyben Potápi Árpád János családjáról mesélt a kérdező Gáspár Sándornak, a Marosszéki Székely Tanács elnökének. Potápi elmesélte, hogy valahányszor elmegy Marosvásárhelyen a Kultúrpalota előtt, vagy belép a szecessziós épületbe eszébe jut anyai nagyanyja, aki 14 éves korában egy dalkörrel lépett fel a palotában, és később sokan mesélt erről unokájának.
Érdekes részletek hangzottak el a Bukovinába menekült és ott letelepedett székelyekről, arról, hogy száműzetésnek érezték és emlegették az ott töltött 170 évet, és nehéz volt egyik napról a másikra hazatérni az akkori Magyarország területére.
Apai és anyai nagyszülei is Bonyhádra telepedtek, Bukovinában hagyva otthonaikat, eltemetett szeretteiket.
Bonyhádon és környékén 15 ezer bukovinai székely leszármazottja él, és ők alapították meg 1989-ben a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségét, amelynek több mint 45 helyen van szervezete, és
sok helyi eseményt, találkozót szerveznek, hogy éltessék székely hagyományaikat és élő kapcsolatot tartsanak fenn a székelyföldiekkel.
Az összefogás, együttműködés fontosságát hangsúlyozta beszédében Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki emlékeztetett, hogy
egykor a székelyeket az addigi életformájuktól akarták megfosztani, és ahhoz hasonlóan ma a közigazgatási átszerveződéssel akarják eltüntetni a székely megyéket, be akarják olvasztani őket román régiókba.
Izsák Balázs szerint idén meg kell mutassa a marosvásárhelyi közösség, de az egész székelység – jobban, mint bármikor –, hogy közös erővel tudnak fellépni ezen közigazgatási átszervezés ellen. Szerinte fontos, hogy március 10-én, a Székely Szabadság Napján minél többen vonuljanak fel Marosvásárhelyen, hogy senki ne mondhassa, hogy a székelyek egyre kevesebben vannak.
– vélekedett Izsák Balázs.
A megemlékezést Kilyén Ilka színművésznő fellépése és a Maros Művészegyüttes Valaki jár a fák hegyén című előadása tette hangulatosabbá, ünnepélyesebbé.
A madéfalvi veszedelemre emlékeztető est a magyar és a székely himnusz elénekléséve ért véget.