Marosvásárhelyen a postaréti Székely vértanúk emlékművénél gyűlt össze alig háromszáz ember a Székely Szabadság Napja alkalmából szervezett emlékezésre.
Idén is többségben voltak az idősebbek a Székely Nemzeti Tanács szervezte, Székelyföld autonómiaigényét hangsúlyozni hivatott eseményen. A rendezvény célja
a vértanúkra való megemlékezés mellett a tiltakozás Székelyföld számára hátrányos közigazgatási átszervezés és a szólásszabadság korlátozása ellen.
Mint ismert, 2012 óta március 10-e a székely szabadság napja annak emlékére, hogy 1854-ben ezen a napon végezték ki a két évvel korábbi Habsburg-ellenes székely szervezkedés vezetőit, Török János kollégiumi tanárt, Gálffy Mihály ügyvédet és Horváth Károly földbirtokost, akik
az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját szerették volna újra fellobbantani Marosvásárhelyen.
A Baszk Nemzeti Párt képviseletében Luke Uribe-Etxebarria arról biztosította angol nyelven tartott beszédében a tömeget, hogy
a baszkok a székelyek mellett vannak, és továbbra is segítik őket az autonóm közigazgatási törekvéseikben.
Toni Strubbel, a Katalán Nemzetgyűlés képviseletében érkezett Székelyföldre, és miután magyarul üdvözölte az ünneplőket, angol nyelven folytatta beszédét. Kiemelte, hogy
sok közös vonás van a katalánok és székelyek között, ilyen a szabadság szeretete.
Lengyelországból Jerzy Gorzelik, a Felső-Szilézia párt elnöke jött el, aki arról beszélt, hogy a felső-sziléziaikhoz hasonlóan, a székelyek is jó helyen vannak, jó időben, és
hiszi, hogy eljön egyszer a székelyek autonómia-ideje is.
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke hosszú küzdelemnek nevezte az autonómia-küzdelmet, hiszen 17 év telt el az uniós szintű polgári kezdeményezés elindításától, amely az Európai Unióban élő, szülőföldjükön őshonos népek jogaira vonatkozik. Az európai polgári kezdeményezést pár napja, március 4-én terjesztették be Európai Parlamentbe.
Székelyföld autonómiájának statútumtervezetét pedig húsz éve terjesztették először Románia parlamentje elé, de még érdemi vita sem született róla azóta sem.
Az EMSZ elnöke hangsúlyozta, ennek ellenére, megéri küzdeni.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke arról beszélt, hogy a hazai, illetve a román és a magyar közvéleményben az a kép alakult ki, mintha a székely szabadság napja kizárólag az erdélyi székely-magyar közösség partikuláris ügye volna.
– emelte ki beszédében Tőkés László, hozzátéve, a Székely Szabadság Napján ismételten ki kell nyilvánítanunk a székelyföldi történelmi régió oszthatatlan egysége iránti igényünket – a székely szabadság és autonómia területi alapjának és kereteinek védelmében.
Őt követte az emelvényen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki felolvasta a Székelyföld területi autonómiáját követelő kiáltványukat, amelyet idén is eljuttatnak a román kormánynak, és tájékoztatásképpen Ilie Bolojan ideiglenes államfőnek. A kiáltványban ezúttal is változatlanul kijelentették: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét, hanem hasonlóan az európai gyakorlathoz, azt jelenti, hogy
a szülőföldjén többségi székely-magyar közösségnek joga van átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását.
Az emlékmű megkoszorúzása, illetve a magyar és székely himnuszok eléneklése után pedig sorokba rendeződve indultak el a Maros Megyei Prefektusi Hivatal épülete elé, hogy a dokumentumot átnyújtsák a helyi kormánymegbízottnak.
A tömeg idén is a járdán haladva, civilizált sorokban haladt a célpont felé, miközben a Parajdi Fúvószenekar zenélt, néha pedig az „autonómiát” kiáltás is felhangzott. A vonulókat rengeteg rendőr és csendőr kísérte.
A hivatal előtt már „Itthon vagyunk!” „Vesszen Trianon!” „Autonómiát!” felkiáltások is elhangzottak, illetve itt is elénekelték a himnuszokat.
Már várta őket a prefektusi hivatal képviselője, aki átvette Izsák Balázstól az autonómiatörekvéseket tartalmazó kiáltványt, majd bement vele a hivatalba, amelyet szintén egy sor csendőr őrzött.
A pénteken frissen beiktatott magyar prefektus, Barabási Antal Szabolcs nem volt jelen az eseményen.