Románia egyedinek számító kalandparkját százhúsz méterrel a föld alatt rendezték be 2012-ben, ahová a mászás és játékok öröme mellett főként a sós levegő jótékony hatásáért váltottak jegyet a turisták. A park fa- és fémszerkezete ma is ott áll, csak csütörtökre már ellepte a Korond-patakából bezúduló víz.
Emelőkosarat küldtek érte a mélybe
Nagy Levente, a vállalkozás résztulajdonosa volt az utolsó civilek egyike, aki elhagyta a bányát kedden este.
– fogalmazott a Székelyhonnak a vállalkozó, akinek ötven perce maradt arra, hogy mentse a menthetőt, miután megkapta a hírt.
Kedden este mentek le a mélybe, hogy mentsék a vállalkozásukból, amit tudnak. „Sajnos ma, ami fogható volt, ki kellet hozzam, ki kellett mentsem. Köszönöm a bányászoknak a segítséget, köszönöm az emelőkosarat, amit miattam visszaküldtek a mélybe. Köszönöm a három embernek, aki ma még lejött velem, tudva hogy otthon izgulnak, sírnak értünk, hogy nehogy bajunk essen” – írta akkor saját Facebook-oldalán a vállalkozó.
„Sajnos csak azt tudtuk kihozni, ami fogható volt. A bontáshoz és a teljes kimentéshez kellett volna egy daru is és még legalább tíz ember úgy 14–16 órára. Ennyi időt nem lehet veszélyben tartani embereket csupán a fa- és vasanyagokért.
– mondta el később a Székelyhonnak Nagy Levente.
A személyzet elvesztése fáj a legjobban
A bányában felállított oszlopok 15 méter magasak, értelemszerűen nem tudták kihozni azokat, csak két fuvart sikerült összehozniuk egy kis furgonnal. Így sikerült az utolsó percekben egy kétszer öt méteres ledpanelt kihozniuk, egy nagy teljesítményű sportkamerát, biztonsági felszereléseket, de ezek semmit sem érnek, ha nincs hol használni.
„Gyorsan kellett pakolni, mert amikor a hírt megkaptam, 600 kilométerre voltam Parajdtól, hét óra volt az út haza, és maradt 45-50 perc pakolni” – magyarázta a vállalkozó, aki bevallotta, az fáj neki a legjobban, hogy elveszítik a személyzetet, akik bíztak bennük, de ha teljesen bezár a bánya, akkor nem tudják, mi lesz velük.
– fogalmazta meg Nagy Levente a Székelyhonnak, majd elküldte az utolsó fotókat, amelyeket sikerült civilként készítenie a mindannyiunk által jól ismert sóbánya belső teréről.