Több mint félezer ember gyűlt össze a Bözödújfalusi-tó partján tartott templomszentelő ünnepségen, amelyet augusztus első szombatján tartottak. Évről évre itt gyűlnek össze a kitelepített bözödújfalusiak és azok leszármazottai, hogy
életben tartsák hullámsírba temetett otthonuk emlékét,
amely a múlt rendszer falurombolás-politikájának áldozata lett.
Erre emlékeztetett a vízből kimagasló 18. századi kőtorony is, amely az egykori katolikus templomból megmaradt az elárasztás után. Tíz éve pedig a víztől elázva megroppant az idők súlya alatt és összedőlt. Csibi Attila erdőszentgyörgyi polgármester kezdeményezésére közadakozásból, támogatók segítségével az elmúlt években új templom épült, amely
az elárasztott Bözödújfaluban egykor együtt élő hat felekezet közös istenházának jelképe.
A megemlékezés katolikus misével kezdődött az Összetartozás tornya mellett, amelyet Péter Arthur római katolikus főesperes és Laczkó Vilmos plébános celebráltak. Az esemény unitárius istentisztelettel folytatódott: id. Szombatfalvi József nyugalmazott esperes, Bözödújfalú szellemi örökségének továbbadója hirdetett igét, majd a történelmi egyházak elöljáróinak gondolatai erősítették meg az egykor elüldözött közösség együvé tartozását.
Kovács István, az unitárius egyház püspöke azt hangsúlyozta a hazatérők hálájával ott álló közösségnek, hogy amikor az ember toronyiránt megy, akkor célja van, akkor hazamegy.
„Amikor itt öt templomot építettek, különböző módon próbálták elképzelni az ő hitüket, mára már ez az egy is elegendő. Lehet, hogy
hiszen ha nem tesszük ezt, akkor belepusztulunk. Úgy, ahogy az erdélyi vallásszabadság is csak azért mondatott ki abban a helyzetben, mert a külső ellenséggel szemben nem volt más kiút” – fejtette ki Kató Béla, a református egyház püspöke.
Az Összetartozás templomának megáldását zuhogó eső előzte meg, de mire a felekezetek elöljárói kimentek a tóból kimagasló toronyhoz, hogy áldásukat adják rá, ismét kisütött a nap. Az egyházi képviselők gondolatait a közösség világi képviselőinek köszöntőbeszédei követték, közben Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes előadását hallgathatták meg az ünneplők.
Kelemen Hunor, az RMDSZ országos szervezetének elnöke köszöntőbeszédében úgy fogalmazott, karnyújtásnyira van a múlt, emberöltőnyire tőlünk, de még sem a megbocsátás, sem a feledés ideje nem jött el. A megbocsátásé el fog jönni, de a feledés ideje nem jöhet el, mert ez azt jelentené, hogy nincs már, aki erre a közösségre emlékezzen, vagy ami ennél is rosszabb: nem akar emlékezni.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Beke Mihály András sorsjelképnek nevezte Bözödújfalut, amely a béke, az otthonosság valódi szigete tudott lenni hosszú időn keresztül, ilyen értelemben pedig a kimagasló templomtorony az itt élő magyar emberek évszázados hitét is jelenti, és nemcsak vallásos értelemben.
„Hinni tudtak abban, hogy a történelem számos megpróbáltatása ellenére is érdemes élni a szülőföldjükön, az itt épült házak és templomok ebből épültek fel, és ebből táplálkoztak hosszú időn keresztül” – fogalmazott a konzul.
Sükösd Árpád már ötven éve él külföldön, de gyökerei Bözödújfaluhoz kötik, hiszen az egész gyerekkora a víz alatt fekszik. Köszöntőbeszédében elmondta, 34 évvel ezelőtt ezen a helyen született meg az azóta is minden év augusztus első szombatján megtartott Bözödújfalú-találkozó ötlete, amelyet Szombatfalvi József tiszteletessel máig szívügyüknek tekintenek, és azóta van emlékpark siratófallal és kopjafafaluval. Sükösd Árpád köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki hozzájárult a templom felépítéséhez.
Csibi Attila, erdőszentgyörgyi polgármester hangsúlyozta, bár visszaadni nem tudják azt, amit a kommunista falurombolás elvett tőlük, nem lesz itt sosem egy új Bözödújfau, de vannak felelős vezetők, akiknek fontos, hogy ápolják és megőrizzék ennek a falunak a múltját, hiszen ez kötelességük.
Az ősszel leköszönő polgármestertől megtudtuk, egy speciális géppel fúrtak 38 cölöpöt 13 méter mélyre, erre épült az alap, ezeken áll a templom, ez volt a munka legnehezebb és legköltségesebb része. Az adományozók közül ötszáz név került fel a táblára, de ez csak töredéke a támogatóknak, hiszen
sokan névtelenül vagy téglajegyek megvásárlásával járultak hozzá az Összetartozás templomának felépítéséhez.
A köszöntőbeszédek után a tömeg együtt vonult „családlátogatóba” a kopjafafaluba, ahol az egykori templomok és tanintézetek kopjafái előtt elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az elszármazottak pedig egykori otthonuknak emléket állító kopjafák előtt fotózkodtak, mintha csak kiálltak volna szülőházuk tornácára, és onnan szólnának a világhoz: itt van a bözödújfalusi víztározó, a turisták egyik kedvenc helye, amely egy közösség feláldozása árán születhetett meg.