Egyre kevesebb azoknak a száma, akiknek személyes emlékeik lehetnek, akik mesélhetnek a világháborús években és közvetlenül azután átélt nehézségekről, nyomorúságról. Éppen ezért különösen értékes az a könyv, amelyet pénteken mutattak be.
A könyvében megírt rövid emlékezésekből néhányat jó kedéllyel mondott el a Ditróban nagy tiszteletnek örvendő szerző. A háborút, a menekülést és az azt követő nehéz éveket megélni azonban kevésbé lehetett vidám történet.
Amint Petres Lajos a község művelődési házának zsúfolásig telt konferenciatermében elmondta,
több mint egy éve nézegeti az orosz–ukrán háború történéseit. Mindezt kívülről, meleg szobában, kényelmes fotelben. Eközben eszébe jutnak a nyolcvan évvel ezelőtti világháború eseményei, amelybe kisgyermekként ő is belesodródott.
Ez késztette az írásra. Nem tanulságnak, figyelmeztetésnek szánja, csupán emlékezésnek, összehasonlításnak, esetleg azoknak a vele egykorú embereknek, akik azokat az éveket személyesen is végigélték.
A most Magyarországra menekülők tízezrei kényelmes autókból, vonatokból, szép ruhákba öltözötten, modern bőröndökbe csomagolt értékeikkel szállnak ki, és akik fogadják őket, minden kívánságukat teljesítik, élelmet, szállást, ha kell, állást adnak nekik, gyermekeiket iskoláztatják – mutatott rá Petres Lajos bácsi.
Nyolcvan éve nem ilyen volt a menekülés,
elég csak arra gondolni, amikor Szolnokról Budapest felé haladva, vagy akár Szombathelyen és más helyszíneken élték át a bombázásokat.
A menekülők gondolatai azonban hasonlók lehetnek: amikor visszatérhetnek, hová mehetnek vissza?
Petres Lajos felidézi, hogy miként fogadták akkor az emberek a menekülteket, voltak jó és kevésbé jó tapasztalataik is, és leírja azt is, hogy milyen volt hazaérni a más ditróiak által kifosztott portára.
A Bajna György által méltatott könyv és az emlékek kapcsán a szerző rámutatott, ő ugyan személyesen élte meg azokat az időket, de a jóval fiatalabbaknak is vannak háborús emlékeik, amelyeket szüleiktől, nagyszüleiktől hallhattak. Sok család élte át ugyanezt vagy hasonlót. Éppen ezért sok családnak lehetnek érdekesek ezek a rövid történetek, például ahogy több év katonai szolgálat és szovjet fogság után hazaérkezett az édesapa. És nem egy eset volt, hogy
az írástudatlan cándrahordó segédmunkásból hirtelen vezető ember lett, és az általa összeállított kuláklisták alapján kerültek sokan kitelepítésre, kényszermunkára.
Sokaknak ajánlható tehát a könyv. Nem hosszúak, nem unalmasak az írások, azok a mai fiatalok is elolvashatják, akik a modern kütyükön való olvasáshoz szoktak hozzá – szögezte le Bajna György.