A szánozás ősi, esővarázsló szokásból ered, amelyet Székelyföldön csak két településen őriznek, egyik Szörcse, a másik Tamásfalva, fejtette ki lapunknak Biró Erika szörcsei lelkész. Hozzátette:
a múlt század elejéig visszanyúló népszokást 1944-ben beszüntették, ám a rendszerváltás után a két faluban újra életre keltették.
„Szörcse és Tamásfalva húsvéti szánozása hasonló, ám akadnak eltérések: Székelytamásfalván kizárólag a fiúk vesznek részt a szánozásban, míg Szörcsén a lányok is húzzák a szánt” – avatott be a népszokás részleteibe a lelkész.
Az idei szörcsei húsvéti szánozás „retro” lesz, osztotta meg lapunkkal Biró Erika.
– ismertette.
– avatott be a részletekbe. Hozzátette: a porta lakói viszonzásképpen süteménnyel, üdítővel, pálinkával kínálják a szánozókat, emellett útravalót is adnak a csapatnak, amelyett a cigány vesz el. „A gazda kérésére elénekelik a kedvenc nótáját, illetve alkalmanként táncra is perdülnek” – sorolta.
A valaha egy egyházközségbe tartozó Kézdialmás és Lemhény közösen tartják a húsvéti határkerülés szokását, mely során a feltámadás ünneplése mellett áldást kérnek a határra. „Almásból reggel 8 órakor indulnak templomi zászlókkal, Felső-, majd Alsólemhénybe zarándokolnak, majd 11.30 körül érnek vissza a kézdialmási templomhoz” – osztotta meg lapunkkal Reketes István, Kézdialmás polgármestere.