Ha a Sztaravodai úton elhagyjuk Szentendrét, a Pilis hegyvonulatai előtt már messziről feltűnik a magyarországi Skanzen új épületegyüttesének temploma, megjelennek a jellegzetes erdélyi parasztházak és elénk tárulnak egy kisváros házai. 2022 májusának második felétől látogatható a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének első kiállítási egysége – olvasható a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájékoztatójában.
A Erdély épületegyüttes megvalósulásával a Skanzen hatvan hektáros területe tizenöt hektárral növekedett. Az épületegyüttes a Sztaravodai út bal oldalán épült fel, így a Skanzen régi és új területeit egy közút vágja ketté. Szimbolikus jelentéssel bír, hogy
a határon túli 103 ezer négyzetkilométernyi területet reprezentáló új kiállítási egységhez egy határátkelőn és a főút alatt átvezető alagúton keresztül juthatnak el a múzeum látogatói.
Az épületegyüttes különlegessége, hogy az érdeklődők bepillantást nyerhetnek nemcsak az erdélyi falu, hanem a székelyföldi városok lakóinak polgárosodó életébe is, hiszen a 20. századi hétköznapok és ünnepek világában már nem választható szét a falusi és a városi életmód. A Skanzen történetében először vállalkozik ennek bemutatására.
A kisvárost hat épület, az erdélyi falut öt porta és az egyházi telken álló unitárius templom, iskola, kultúrház jeleníti meg.
Az alábbiakban ezeket az épületeket mutatjuk meg fotókon, a Skanzen leírásában.
A századforduló megannyi korabeli újdonságával – postakocsival, csőpostával, kurblis telefonnal – találkozhatnak a látogatók a Skanzen postahivatalában. A postaépület emeletén beléphetnek a postatiszt polgári jólétet tükröző otthonába.
Art deco és magyaros szecessziós bútorok, hagyomány és modernség, újítások és a tradíciók keverednek a birtokos családból származó, ámde polgári foglalkozást űző Keresztes fivérek által épített ügyvédi iroda és lakóépület tereiben. Az erdélyi városi polgárság életét bemutató kiállítás mellett Kós Károly munkássága és Bartók Béla hatása is megjelenik a zenét kedvelő, világlátott testvérek hajdani otthonában.
A legnagyobb polgári patikák mintájára működő székelykeresztúri patika a gyógyszertári termékek forgalmazása mellett nem csak a drogéria szerepét töltötte be a városban. Különlegessége a neogótikus patikaberendezés és az udvari épületben elhelyezett szikvíztöltőgép.
Korabeli képeslapok alapján rekonstruálta a múzeum a 200 négyzetméteres kávéház elegáns és modern enteriőrjét biliárd- és kártyaasztallal, szeparékkal, kárpitozott, háttámlás pamlagokkal.
Az impozáns szecessziós homlokzattal rendelkező épületben egy 20. század eleji lap- és könyvszerkesztőség és egy kisvárosi nyomda életébe pillanthatnak be az érdeklődők.
Egy századfordulós divatáru-kereskedésbe csöppenhetünk ezen a helyszínen. U-alakú polc- és pultrendszeren szövetek, férfigallérok, mandzsetták, nyakkendők és kalapok sorakoznak. Ha pedig kedvet kapunk hozzá, akkor az Öltöztető helyszín ruhái közül választhatunk, hogy a korszak divatjának megfelelően jelenhessünk meg.
A templom terében kézzelfoghatóvá válik az unitárius templomok berendezésének puritán egyszerűsége, megcsodálhatjuk a szószék és úrasztala mellett a templom fő díszét, a szószékkoronát. Az épület két bejárata közül a nők a torony alatti kaput használták, a férfiak a déli oldal portikuszán keresztül léptek a templomba. A templomban arcfelismerő segíti, hogy a belépők elfoglalhassák a szokásrend szerinti helyüket.
{P76}
{P75}
{P74}
Az iskola reprezentálja a múzeumban az Eötvös-féle népoktatási törvény nyomán épült népiskolatípust, amely a gyerekek létszámához mérten javasolta, hogy mekkora iskola létesüljön egy településen. Az iskola enteriőrje az első világháború utáni időszakot öleli fel, amikor az iskola a határon túlra került.
{P51}
{P52}
{P53}
{P54}
{P55}
{P56}
János vitéz-díszlet és az Unitárius Nőszövetség által készített vándorabrosz terítőinek geometrikus mintái határozzák meg a Skanzen kultúrházának belső terét.
{P57}
{P58}
{P59}
{P60}
A hosszúfalusi házban a mobilitás hatására megváltozott életmódot, a városi és falusi kultúra egymásra gyakorolt hatását a lakberendezésen keresztül mutatja be a múzeum. A ház oromzatának különlegessége piros-fehér-zöld színű felirata.
{P61}
Az Erdély épületegyüttes legnagyobb falusi portája annak az erdélyi szász kultúrának sokszínűségét és gazdagságát tárja a látogatók elé, amely az évszázadok során fontos szerepet töltött be Erdély gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi életében.
{P62}
{P63}
A homoródalmási házat a Balázs Pál és fia által készített festett bútorokkal és 19. század végi tárgyakkal rendezte be a múzeum. A vetített installáció segítségével a látogatók maguk is kipróbálhatják a bútorfestést.
{P64}
{P65}
{P66}
{P67}
{P68}
{P69}
A balavásári porta a Kis-Küküllő mente építészetét, életmódját, gazdag textilkultúráját, a jellegzetes kukoricatermesztést és az erdélyi puliszka gasztronómiában elfoglalt helyét mutatja be.
{P70}
{P71}
Az Erdély épületegyüttes legrégibb épülete a csíki népszokásokkal és ünnepekkel ismerteti meg a látogatókat. A portára egy székely kapun keresztül térhetnek be az érdeklődők, amely egy 1777-ben Csíkszentsimonban álló galambbúgos kapu rekonstrukciójaként készült el a múzeumban.
{P72}
{P73}