A probléma gyökere 2020-ig nyúlik vissza, vagy talán még régebbre, de 2020-ban éleződött ki, addig ugyanis
országszerte csak egy, a pirostarka-szarvasmarhaállomány törzskönyvezését vezető egyesület létezett.
A fajtanemesítő programban résztvevő pirostarka szarvasmarhát tartó gazdák ezzel az egyesülettel álltak szerződéses viszonyban, azt pedig, hogy a gazdák farmja, tehenei és az azok által adott tej megfelel-e az előírt kritériumoknak, kisebb, regionális egyesületek végezték, és végzik ma is. Ezek szolgáltatnak adatokat a törzskönyvvezető egyesületnek, amelynek a nyilvántartása alapján
a gazdák megkapják a támogatást, állatonként 300-500 eurót évente.
A terepen begyűjtött adatok hitelességéért a törzskönyvvezető egyesületet terheli a felelősség. A támogatást az egyesületeken keresztül kapják meg a gazdák, illetve hasonló módon kapnak pénzt az államtól az egyesületeknek fizetendő költségek megtérítésére. A
törzskönyvvezető egyesületnek évente 80 lejt kell fizessenek a gazdák állatonként – az értéket a nyáron növelték meg a korábbi 40 lejről –, ezt teljesen megtéríti az állam.
A tej ellenőrzésének a költségtámogatását állatonként 80 lejről 140 lejre növelte az állam, ami a 70 százalékát teszi ki a tejkontrollt végző egyesületek által elvégzett vizsgálatok éves költségének, a fennmaradó 30 százalékot a gazdák saját forrásból fizetik. Ezek a pénzek az egyesületekhez folynak be a hozzájuk tartozó gazdáktól.
2020-ban az Országos Állattenyésztési Ügynökség (ANZ) jóváhagyta két új törzskönyvvezető egyesület bejegyzését, amelynek a törvényessége ügyében több bírósági per is indult, akkor mélyült el a konfliktus is az egyesületek közt – tudtuk meg az addigi egyetlen pirostarka-törzskönyvvezető egyesület vezetőjétől.
Haller Zoltánt sokan karakán emberként ismerik, egyesek szerint „könnyebben törik, mint hajlik”, és részben ezzel is magyarázható a helyzet. Szerinte viszont
az a konfliktus fő oka, hogy ők nem voltak hajlandók szemet hunyni afölött, hogy a másik két törzskönyvvezető egyesületet törvénytelenül jegyezték be, és hogy egyes tejkontrollt végző egyesületeknél nem akartak dolgozni, csak bezsebelni a pénz a gazdáktól.
„A törzskönyvvezető egyesületek kisebb egyesületekkel dolgoznak együtt, amelyek a tejkontrollt végzik különböző megyékben, térségekben. Ezek az egyesületek tartják a kapcsolatot a törzskönyvvezető egyesülettel és a gazdákkal is. A törvény lehetővé teszi, hogy ezekre a munkákra pénzt kérjenek az egyesületek, amit a gazdák támogatás formájában megkapnak azért, mert részt vesznek a nemesítési programban. Pénzről szól ez a dolog, és egyesek munka nélkül szeretnék ezt megkapni. Mi már több mint tíz éve végezzük ezt a tevékenységet és létrehoztunk egy rendszert, amellyel a csalásokat kizártuk, így azokról az adatokról, amelyeket mi bevezetünk a törzskönyve tudjuk, hogy a nagy részük hiteles. Amikor az ellenőrök havonta elmennek a tejet ellenőrizni minden gazdához, egy sor adatot be kell gyűjtsenek a mennyiségről, minőségről stb. Nem mindenhol végzik el a tejkontrollt, hasból írják be az adatokat, egyesek így működnek.
Ezek az egyesületek nem szeretik, hogy mi zavarjuk őket, és emiatt azt mondják, hogy »túl szigorúak vagytok, inkább átmegyünk a másik egyesülethez«, a marosihoz vagy a kolozsvárihoz – legtöbben a kolozsvárihoz –, mert tudják, hogy ott senki se zavarja őket” – foglalta össze a helyzetet Haller Zoltán.
A két új törzskönyvvezető egyesület bejegyzése miatt is pert indítottak, ugyanis szerintük az is törvénytelenül történt – „mindenki azt mondta, hogy nem lehet és nem szabad”, de az ANZ akkori főigazgatója jóváhagyta a működésüket.
Elmondta, az EU-s törvények ugyan lehetőséget adnak arra, hogy több törzskönyvvezető működjön, de csak akkor, „ha nem rúgják fel a meglévő nemesítési programot”. Vannak is olyan országok, ahol akár régiónként működik egy ilyen egyesület, de azokban az országokban akár az 500 ezret, 1 milliót is elérheti a törzskönyvezett, fajtiszta szarvasmarhák száma, ám
Romániában a törzskönyvezett, fajtiszta pirostarkáké nem haladja meg a 15 000-et, „és nemesítési programot nem lehet végezni ötezer vagy még annál is kevesebb állattal”
– magyarázta.
Haller Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy a nemesítési programban résztvevő gazdák szenvedhetik meg a kialakult helyzetet. Az egyik Hargita megyei egyesület is átvinné a gazdákat a kolozsvári szövetkezethez, Haller szerint előre kitöltött papírt raknak eléjük, csak alá kell írják, de azt nem tudják, hogy ennek nagy ára lehet.
– mondta, a vonatkozó kormányhatározatra hivatkozva, amely szerint nem lehet év közben kilépni a nemesítési programból, csak a támogatás elveszítése árán.
Az idei támogatás elvesztése mellett
a gazdák a nemesítési programból is kieshetnek, ha egyesületet váltanak, ez pedig állataik értékcsökkenését eredményezi majd
– ezt már Tiffán Csaba állatorvostól, a Székelyföldi Pirostarkák Egyesület vezetőjétől tudtuk meg. „Ha a brassói és a kolozsvári egyesület közt zajló perben a bíróság úgy ítéli meg, hogy a kolozsvári nem jogosan van a színtéren, akkor azok a gazdák, akik oda átmentek, annyi, mintha nem is lettek volna sehol. Az, hogy elesnek az éves támogatástól, csak az egyik következménye lehet” – mondta. Ha ugyanis a kolozsvári egyesületnél elölről kell kezdjék a törzskönyvezést az átállás miatti szakadás miatt, vagy azért, mert Brassóból nem kerülnek át az adatok, akkor az legalább 5-6 évbe telik, ugyanis
egy tehén csak akkor kaphat törzskönyvet, ha három generációra visszamenőleg rendelkeznek feljegyzésekkel a felmenőiről, és azoknak a termelési adatairól.
A törzskönyv megléte pedig nagy jelentőséggel bír az állat értéke szempontjából.
– érzékeltette az értékbeli különbségeket Tiffán Csaba.
„Sajnos az a baj, hogy a gazdák fogják ezt a helyzetet megsínyleni, mert sok esetben nem is tudják, illetve nem értik, hogy mi történik” – foglalta össze a helyzetet a szakember, aki szerint emellett
hosszabb távon a pirostarka állomány minőségének a romlását is eredményezheti a konfliktusos helyzet, illetve az, ha bizonytalanná válik a nemesítési folyamat, mert a gazdák elkezdenek vándorolni az egyesületek között.
Kovászna megyében ez már megtörtént. Amint azt Tiffán Csaba elmondta, az ottani, tejkontrollt végző egyesület átment a kolozsvári egyesülethez. Néhány, Tiffán Csaba szerint a szakmaiságot fontosnak tartó, nagy farmmal rendelkező szarvasmarhatartó gazda azonban nem akarta ezt megtenni, így ők a Hargita megyei székhelyű Székelyföldi Pirostarkák Egyesületet választották, hogy a brassói törzskönyvvezető egyesületnél maradjanak.
A brassói egyesület nemrég megnyerte a pert, amit a Maros megyei törzskönyvvezető törvénytelen bejegyzése miatt indított, és amint Haller Zoltán fogalmazott, nemsokára megnyerik a kolozsvári egyesület bejegyzése miatt indított hasonló pert is. Abban márciusban várható ítélethozatal.