A Hargita megyei műemlékek listája többek között a patrimoniuharghita.ro oldalon érhető el, a Hargita megyei kulturális igazgatóság weboldalán. Ebben a jegyzékben 742 műemlék található, amelyekből 32 kapu.
Mint Pápai-Erdélyi Noémi Szidónia, az intézmény munkatársa a Székelyhon érdeklődésére elmondta, a műemlék jellegű besorolást az 1990-es évek elején végezték el, akkor jelent meg az a változat, amely hasonló ahhoz, amit most használnak.
A jelenleg is érvényben lévő jegyzéket legutóbb 2015-ben frissítették, 2020-ban is esedékes lett volna egy frissítés, de ez még nem történt meg,
ezt az Országos Örökségvédelmi Intézetnek (INP) kell megszerveznie, tudtuk meg.
„Egy műemlék attól érték, hogy egy bizonyos korszakot bemutat építészeti és történelmi szempontból is” – magyarázta a műemlékvédelmi szakfelügyelő. Hozzátette, Hargita megye minden övezetének megvan a saját jellegzetessége, hiszen más jellege van a kászoni kapuknak, és más Máréfalván – ezen az udvarhelyszéki településen található egyébként a legtöbb székely kapu. A jegyzékben szereplő kapuk egy része nem fából, hanem kőből van, illetve egyes esetekben azért szerepel a műemléklistán, mert egy portához, kúriához tartozik.
Hargita megyében a műemléknek nyilvánított kapuk közül kettő már nem létezik:
-
az egyik a Csíkpálfalva 60. szám alatt állt, 1875-ben készítették,
-
a másik pedig Csíkszentdomokoson az Alszeg utca 1700-as szám alatt állt egykoron, 1868-ban készítették.
Ugyanakkor szintén a jegyzékben szerepel egy kászonaltízi, 1886-ban állított székely kapu is, amely a nyáron kidőlt. Pápai-Erdélyi Noémi Szidónia úgy tudja, van kezdeményezés a kapu megmentésére és áthelyezésére. Szerinte a tulajdonosok hozzáállásán múlik sokszor egy kapu sorsa: ha nem gondozzák, akkor előbb-utóbb tönkremennek.
Hozzátette, a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület a néhai Kovács Piroska kezdeményezésére – akit örökségvédelmi munkájáért Europa Nostra-díjjal tüntettek ki –, valamint a Hargita Megyéért Egyesület sokat tett a székely kapuk helyrehozásáért, és nemcsak a műemlék kapukat, hanem több értékes székely kaput is restauráltak különböző programok révén.
A témában felkerestük Mihály Ferenc szovátai restaurátort is, aki szakjogosultsággal rendelkező szakemberként a műemlék kapuk felújításához szükséges szakvéleményeket készíti. A szakember ugyancsak kiemelte, hogy a korábbi években több kapuvédő program révén sikerült számos székely kaput helyreállítani, megmenteni az enyészettől. Ugyanis akad jó, de számos rossz állapotban lévő székely kapu is a megyében, ezért nagyon eredményesek az ilyen kezdeményezések, amelyeket mindenképpen érdemes folytatni, vélte.
Mihály Ferenctől tudjuk, hogy
a legtöbb műemléknek nyilvánított székely kapu Hargita megyében található,
a restaurátor arról is beszélt azonban, hogy nem minden értékes kapu szerepel a műemlékek listáján. Mint magyarázta, a kommunista rendszer előtt létezett egy műemléklista, majd a kommunizmusban megszüntették a műemlékvédelmet, a 90-es évek elején pedig nem vizsgálták újra kellőképpen a jegyzéket, hanem átvették a korábbi verziót.
Máréfalván például tíz műemlék kapu van a listán külön nyilvántartási számmal és egy több kapuból álló nagyobb együttes, de ez nem azt jelenti, hogy csak ezek az értékesek, húzta alá. „Vannak olyanok is, amelyek nincsenek a listán, holott ott lenne a helyük.
amiről sok esetben megfeledkeznek” – jegyezte meg.
Beszélt arról is, hogy mi az előnye és a hátránya annak, ha műemléknek van nyilvánítva egy népi építészeti érték. Az előnye a műemlékké nyilvánításnak az, hogy szakmai keretbe illeszti a beavatkozásokat – néha épp ez menti meg a műemléket attól, hogy a tulajdonosa elbontsa vagy szakszerűtlen beavatkozást végezzen. Egyébként
nem függ attól, hogy hány éve készült egy adott kapu, hogy felkerüljön a listára,
az építészeti értéke szerint nyilváníthatják műemléknek, ezt kezdeményezheti a tulajdonosa, a helyi önkormányzat vagy a megyei műemlékvédelmi felügyelőség.
Eltávolítani a listáról egy adott műemléket azonban majdhogynem lehetetlen,
holott vannak olyan emlékek, amelyek nem kellene ott szerepeljenek – vélte a szakember.
„A romániai jogrendben a műemlékek A és B kategóriába vannak sorolva, országos és helyi érdekeltségük szerint, a műemlék kapuk egy része is ide van sorolva. Ez egyrészt hátrány lehet akkor, ha a tulajdonosa szakszerűen szeretné helyreállítani, ugyanis ehhez araszos dokumentáció szükséges különböző kutatásokkal, szakvéleményekkel, így sokszor egy ilyen kezdeményezés a bürokrácia útvesztőjébe süllyed, vagy nincs rá anyagi keret. Az ilyen kisebb építmények esetében sokkal egyszerűbb útmutatás és engedélyeztetési folyamat kellene” – magyarázta Mihály Ferenc. Szerinte
az olyan egyszerű építményeket, mint a székely kapu, az út menti kereszt, egy harangláb és egyéb népi építészeti műemlékeket más rendszerbe kellene sorolni.
Másrészt egy újabb hiányosságról is szót ejtett: a szakma, a kivitelező mesterek, de főként a tulajdonosok számára nincs egy használható kézikönyv, útmutató leírás arról a népi építészetről, ami Székelyföldön van. Arról, hogy ezeket hogyan kellene szakszerűen karbantartani, helyreállítani. Szerinte ugyanis volna igény arra, hogy építészek, restaurátorok, néprajzkutatók, műemlékvédők összeállítsanak egy használható irányelvet.
Harmadrészt pedig fontosnak tartja felhívni a figyelmét a kapukat birtokló tulajdonosoknak, hogy
technikailag nem mindig a kapu újrafestése, lakkozása, csiszolása a jó megoldás.
„Ezeknek a kapuknak van egy sajátos megjelenése, patinások, sokszor repedezettek, öregfa-jellegűek, és ettől szépek” – emelte ki.
Hozzátette, nem ajánlatos betonba önteni az alját, sem térkővel kirakni a környékét, fontos lenne megőrizni olyan módon, hogy találjon a környezetével, és a környezetét is meghagyni olyannak, hogy találjon a székely kapu jellegével.
Az újonnan készülő kapu lehet fényes, színes, de a régiek attól maradnak szépek, ha látszik rajtuk a megélt idő
– fejtette ki a szakember.
„A székely kapu olyan népi építészeti érték, olyan nemzeti jelentőségű érték, amelynek kutatását, népszerűsítését és a kapuállítás továbbéltetését fontos kellően tudományos, józan mederben tartani” – mondta. Szerinte érdemes folytatni azokat a programokat, amelyek a kapuk helyreállítását célozzák, mert – mint fogalmazott – „mi kell tudjuk, hogy mi számunkra az érték, ezt nem csak egy Bukarestben összeállított lista szerint kell védenünk”.