Takó Istvánt, a sepsiszentgyörgyi Krisztus király templom plébánosát arra kértük, foglalja össze számunkra, hogyan élik meg, ünneplik a katolikus egyházban a húsvétot.
Mint megtudtuk, más egyházakkal ellentétben
a katolikusoknál a húsvéti szenvedéstörténetnek van egy dinamikája, dramaturgiája – a húsvéti passió ezt híven tükrözi.
A templomban virágvasárnaptól kezdődően a nagyheti eseményeket idéző evangéliumi szakaszokat olvassák, megelevenítve a Jeruzsálembe való bevonulást, Krisztus nagycsütörtöki utolsó vacsoráját az apostolokkal, az Oltáriszentség megalapítását, Jézusnak a Getszemáni-kertben való elköteleződését az isteni megváltás-terv mellett, pénteki keresztútját és keresztre feszítését. Szombaton ahogy leszáll az este, már a feltámadásra készülnek a vigília során.
– fogalmazott Takó István plébános. Hozzátette, hogy a nagyszombat éjszakája a legszebb, amikor végig az ószövetségi történetekre figyelve, illetve azokból (az egyiptomi szabadulásból, a pászka ünnepéből) kiindulva haladunk a megváltás felé, aztán pedig
egy feltámadási körmenet részeként a templomon kívülre visszük az örömhírt.
„Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk”
„Református egyházunk hitvallása és teológiája is a Szentírás kijelentéseire épül, melyek szerint a húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a keresztyén hit egyik legfontosabb eseménye. Több ideillő igeverssel lehetne mindezt alátámasztani, de a kedvencem mégis az, amit Pál apostol ír a korinthusi gyülekezetnek:
– magyarázta a Székelyhonnak a húsvét jelentőségét a sepsiszentgyörgyi református vártemplom lelkésze, Bucsi Zsolt Tamás.
Teológiai szempontból a húsvét a nagypénteki események folytatása: Krisztus kereszthalála után a feltámadása bebizonyítja, Isten elfogadta az áldozatot, és megnyitotta az utat az örök élet felé.
A református egyház szerint a feltámadás nem csupán egy történelmi esemény, hanem a hívő ember reménységének alapja: azt hirdeti, hogy Isten új életet ad Krisztusban.
„Amikor óvodai csoportba hívnak, hogy a húsvéttal kapcsolatosan egy kis „ráhangolót” tartsak, két cserepes virágot viszek be, melyek közül az egyik teljesen el van száradva. Miért? Mert nem locsolták, a másik pedig azért él, mert öntözik. Miért locsolkodnak húsvétkor? Mert ezzel az életet akarják megünnepelni. És kinek köszönhetjük az életet? Jézus Krisztusnak. A csúcspont az, amikor a következő lépésben egy tojást veszek elő az egyik zsebemből, amit megfestünk, megírunk húsvétra. De miért tojás? Jönnek a válaszok, hogy rántotta, főtt tojás, tükörtojás is lehet belőle, de igazából… és itt emelek ki a másik zsebemből egy igazi élő csibét. Igen. Lám, a tojás is ezt az életet hirdeti, amire vigyáznunk kell, fenn kell tartanunk, mert nagy árat fizetett érte Jézus” – zárta magyarázatát a református lelkipásztor.
Hitetlen Tamások ma is sokan vannak
Ugyanazt a Bibliát olvassuk, ugyanazt a szenvedéstörténetet hisszük, és a feltámadás ténye számunkra is egyértelmű és kétségbevonhatatlan – mondta érdeklődésünkre Zelenák József, a sepsiszentgyörgyi evangélikus egyházközség esperese.
„Az ünnep, illetőleg az egyház mindig is nyitott volt a népszokások felé, ezek emberi oldalról is éreztetik a történések fontosságát, de nézetünk szerint a hit kérdése az elsődleges:
– tette fel a kérdést az esperes.
Mint fogalmazott, húsvét a feltámadás ünnepe, ez a lényege, sok bibliai történet írja ezt le különbözőképpen. Számára mély üzenetet hordoz ennek a hónapnak az igéje: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek!”.
A különbözőség talán az úrvacsora-osztásnál érhető tetten: mi, evangélikusok azt valljuk, hogy az úrvacsorában Jézus Krisztus valóságosan jelen van, a reformátusok pedig csak megemlékeznek Krisztus jelenlétéről – fogalmazott Zelenák József.
Jézus meghalt, de a példázat nem veszített érvényességéből
A több mint 450 éves, Jézus isteni mivoltát tagadó unitárius vallásnak Erdélyben és Háromszéken is viszonylag sok híve van. Ők az előzőekben megfogalmazott hitvallásokhoz képest több mindent másképp látnak, és ez a húsvét kapcsán is nyilvánvalóvá válik. Péterfi Ágnes sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész világította ezt meg számunkra.
„A többi felekezettől eltérően mi nem hisszük a test feltámadását.
Mi azt valljuk, hogy a testtel ellentétben, ami múlandó, ami anyag, a bennük lakó és a Jóistentől eredő élet elpusztíthatatlan.
Mi a történeti Jézust követjük és tiszteljük, de hús-vér ember valójában tekintünk rá. A mi vallásunkban nincs eredendő bűn, mindenki a saját vétkeiért felelős, de igyekszünk azon az úton menni, amit Krisztus mutatott:
Mint kifejtette: számára a nagycsütörtöki este az, ami különös jelentőséggel bír.
„Sokszor mi magunk is – mint nagycsütörtökön Jézus tanítványai – elalszunk. Nem vagyunk jelen, nem vagyunk tudatosak, féléber állapotban éljük mindennapjainkat. A nagypéntek is különleges teret foglal el a közösség életében és az enyémben is, mert rámutat arra, amit Jézus egész életével üzen:
És mégis a fényre emeli a tekintetünket: hiszen van gondviselés, megbocsátás, egymásra odafigyelés, szeretet, önzetlenség, és a Jóisten ezt minden egybeöleli” – fejtegette a lelkipásztor.
Az unitáriusok is végigmennek a nagyhét állomásain, nagypénteken hajnalban pedig másfél-két órás virrasztást tartanak a kilyéni unitárius templomban – mint megtudtuk, ez 300–400 éve még benne volt az unitárius egyház szertartásrendjében. Délután ünnepi istentiszteleten emlékeznek meg Krisztus haláláról, nagyszombaton pedig „megpróbáljuk annak a napnak a csendjét, fájdalmát megszólaltatni” – fogalmaz Péterfi Ágnes. Ennek már több éve az a módja, hogy itt, Sepsiszentgyörgyön – egyre több résztvevővel – gyalogtúrát szerveznek a közeli kilyéni unitárius templomba.
„A nagyszombat nézetünkben még fájdalmasabb, mint a nagycsütörtök:
És mindennek ellenére, vagy mindezek miatt: számomra nagyon különleges a húsvét, hálás vagyok, hogy megismétlődik, de minden évben más. Mert közben mi is megváltozunk, és mindig valami más érint meg” – vallja a fiatal lelkész.