Elsősorban filmszínészként ismerik, de gyökerei mélyen a színházhoz kötik: Willem Dafoe 1977 és 2003 között a The Wooster Group társulat tagja volt, amellyel saját előadásokat hoztak létre, ezeket játszották a New York-i Performing Garage-ben, és turnéztak is, szerte a világon. Dolgozott Richard Foremannel, Robert Wilsonnal és Romeo Castelluccival is. Jelenleg a Velencei Színházi Biennále művészeti igazgatója. Ez a pozíció, a világban zajló események, valamint a vágya, hogy visszatérjen a színházi munkához, megerősítették benne a hitet a színház egyedülálló, pozitív erejében és fontosságában – írja.
„A valós időben, közösen átélt alkotás – lehet, hogy előre komponált és megtervezett, de estéről-estére mégis más – ez a színház nyilvánvaló ereje. Társadalmi és politikai értelemben a színház soha nem volt ennyire fontos és létfontosságú önmagunk és a világ megértésében.”
Úgy véli, a nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amik kapcsolatot ígértek, de látszólag inkább elszigetelték az embereket egymástól. Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel azt, hogy az eszközökkel való kapcsolatunk fenyegetés az emberi kapcsolatainkra. „Habár az internet képes kérdéseket felvetni, nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amit a színház tud csak létrehozni. Olyan csodát, ami figyelemből, részvételből és a jelenlévők spontán kialakuló közösségéből születik egy olyan körben, ahol az emberek cselekszenek és válaszolnak egymásnak.”
Hangsúlyozza, a jó színház rákérdez a megszokott gondolkodási mintáinkra, és ösztönöz, hogy elképzeljük, mire vágyunk igazán. „Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a kapcsolódásra és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk. A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk.”
A Németh Nikolett által fordított, teljes színházi világnapi üzenet itt olvasható.
A Ligeten nemcsak ezen a napon, hanem az év többi felében is hangsúlyosan figyelünk a színházra, most a tavalyi és az idei világnap között született írásainkat ajánljuk újraolvasásra.
A 2025-ös színházi világnap alkalmából különböző foglalkozású nézőket kértünk meg, hogy osszák meg velünk a színházzal kapcsolatos gondolataikat, hogy ezzel köszöntsük a színházi dolgozókat.
Május 8-án mutatták be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban Peter Shaffer fergeteges bohózatát. A Black Comedy – amely egy nagyszerű színházi ötletre épül, de a burleszk mögött komoly témákat is feszeget – rendezőjével, Mohácsi Jánossal beszélgettünk.
Május 10-én, a 10. Csíkszeredai Könyvvásáron mutatták be Boros Kinga teatrológus Javítgatott kiadás című könyvét. A szerzővel Péter Beáta beszélgetett arról, hogy mit jelent színházról írni úgy, hogy közben benne élünk, benne dolgozunk, benne nevelünk gyereket, de arról is, hogy mit jelent teatrológusnak lenni Erdélyben, vagy éppen, hogy miért hagyják el sokan a pályát.
És ha május, akkor UNSCENE Művészeti Egyetemek Fesztiválja Csíkszeredában. Az ötödik alkalommal megrendezett fesztivál kezdeteiről, az előadásokról, a hangulatról mesélt videónkban a szervezőcsapat egyik tagja, Némethy Zsuzsa.
Pünkösd szombatján, a csíksomlyói pünkösdi búcsús szentmisét követően, telt ház előtt mutatták be Csíkszeredában a Csíki Játékszín színészei és a Role zenekar Péter Beáta Búcsújárás című drámáját, Tarjányi Krisztina Irma rendezésében. A jótékonysági előadáson Antal Patrik kezelési költségeire gyűjtöttek adományokat. A hatalmas összefogás eredményeként létrejött előadásról készült galériánkat itt tekinthetik meg. Az előadásról videófelvétel is készült, amelyet szeretettel ajánlunk újranézésre.
Júniusban egy másik jótékonysági előadást is tartottak, amikor is A muzsika hangja a háromszéki árvízkárosultakért „szólt”. A Csíki Játékszín jótékonysági előadással segített, egy színházjegy reményt és összefogást jelentett: június 19-én az előadás teljes bevételét a rászorultak ajánlották fel.
Július 31-én, Petőfi halálának évfordulóján ezúttal a színpadon botladozó, álmodozó ifjút idézzük meg – azt, aki végül a történelem színpadán talált főszerepet.
A világon egyedülálló színházfüggöny készült a Nemzeti Színház színpadára: a 167 négyzetméteres textilbe szerte a Kárpát-medencében 94 hímzőasszony 64 magyar tájegység motívumait öltötte bele. Székelyudvarhelyen Csatho Kunigunda hímzőasszonyhoz látogattunk el augusztusban, videónkban Kustán Melinda textiltervező, iparművész is mesélt a nem mindennapi kezdeményezésről.
A nyári szünet után, szeptember közepén arról adtunk hírt, hogy kezdődik a 16. dráMA kortárs színházi találkozó. A Tomcsa Sándor Színház rendezvényének mottója ezúttal az Összefüggő sorsvonalak volt. A szeptember 15-21. között zajló fesztiválról naponta beszámoltunk, galériáinkat itt és itt és itt és itt és itt tekinthetik meg. És hogy a kortárs dráma kapcsán milyen találkozások jöttek létre, arról néhány dráMÁzóval beszélgettünk.
Alig ért véget a dráMA, újabb találkozásokról számolhattunk be: ezúttal egy összművészeti előadáson a képzőművészet, az irodalom, a zene és a színház találkozott. A Piros.Produkció negyedik alkalommal szervezte meg az ÉRTÉKelünk összművészeti előadást, és ismét bebizonyosodott: értéket teremteni és értékelni közösségi élmény.
A költészet és a zene finom szövete fonódott össze a Mondjad, Atikám! produkcióban, ahol Vecsei H. Miklós és Balla Gergely közösen idézte meg József Attila világát – októberben az erdélyi közönség előtt.
Szintén októberben különleges, rockkoncerttel ötvözött Shakespeare-darabbal, a két UNITER-díjjal elismert III. Richárd című előadásával érkezett Csíkszeredába a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata.
A kézdivásárhelyi Udvartér Színház A kis herceg című előadását is megnéztük, a róla szóló kritikát pedig itt lehet újraolvasni. Mint a szerző kiemelte: a darab nem a jól ismert mese újrajátszása, hanem egy érzékeny, emberi utazás a gyermeki tisztaság és a felnőtté válás határán.
Novemberben beszámoltunk arról, hogy bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthették meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban.
Kiliti Krisztián rendezővel pedig arról beszélgettünk, hogy miért, vagy mi ellen küzd Don Juan. És mi az ő tragédiája? Itt kiderül.
Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – szintén novemberben arról adtunk hírt, hogy a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.
December közepén Budapesten jártunk, a Nemzeti Színház díszfüggönyének avatóján. Videónkat itt tekinthetik meg.
Február elején Barabás Árpád rendezővel beszélgettünk, ugyanis a Tomcsa Sándor Színházban a Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbáltát. A koponya című fekete komédia sajátos humorral mutatja meg az emberi gyarlóságot, tragédiákat, titkokat.
Ugyancsak februárban Temesvárra látogattunk, ugyanis közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház. A Showcase keretében a két intézmény legújabb előadásait tűzték műsorra, ugyanakkor megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is. Beszámolónkat itt olvashatják.
A hónap végén ismét Székelyudvarhelyről számoltunk be arról, hogy a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. A Barátságunk története rendező-koreográfusával, Györfi Csabával beszélgettünk.
Képesek vagyunk-e valóban meghallani egymást, mielőtt ítéletet mondunk? Ezt a kérdést állítja a középpontba a Csíki Játékszín legújabb előadása, a 12 dühös ember. A Vladimir Anton rendezte produkciót március 19-én mutatták be. A tizenkettők közül két szereplővel, Veress Alberttel és Kitay Leventtel beszélgettünk.
A bábszínház világnapja, valamint Janikovszky Éva születésének századik évfordulója alkalmat nyújtott arra, hogy újra reflektorfénybe kerüljön a Ha én felnőtt volnék című előadás. A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínházban korábban bemutatott produkció témája és formanyelve továbbra is aktuális: bábbal, animációval, gyerekrajzokkal és zenével közelít a gyerek–felnőtt viszony kérdéseihez. A darab rendezőjével, Dávid Péterrel beszélgettünk.